A hipertónia és az elhízás mind a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői. A második generációs, centrálisan ható rilmenidin (imidazolin I1-receptor-agonista) hatékonyan – dózisfüggő módon – csökkenti a szimpatikus idegrendszer működését. Hatásának következtében 24 órán keresztül csökken mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás elhízottakban is. ...

A szimpatikus idegrendszer fontos és széles körben tanulmányozott szerepet játszik a hipertóniában és társuló kórfolyamatokban. Különböző típusú antihi­pertenzív szerekkel lehetséges a túlzott szimpatikus aktivitás mérséklése. Ide tartoznak például a centrális hatású szerek, a ganglion-blokkolók, vagy az alfa- és a bétareceptor-blokkolók. A különleges, béta- és alfa-blokkoló tulajdonságú car­vedilol ...

 Az anyagcsere-centrikus gondolkodásmód egyre fontosabb szerepet kap az antihipertenzív kezelésben. Az alkalmazott gyógyszercsoportok metabolikus hatásának szem előtt tartása is szükséges az egyénre szabott terápia összeállításához. Ennek során a beteg rizikóstátusza mellett figyelembe kell vennünk a béta-blokkolók, diuretikumok, kalciumcsatorna-blokkolók, centrális szerek, ACE-gátlók és ARB-k, vagy alfareceptor-...

A monoterápia ritkán elégséges a hipertóniás betegek célvérnyomásának eléréséhez. Igen gyakran kombinációs kezelést kell alkalmazni, sokszor többszörös kombinációt is (1). Ma már széles körben ismert tény, hogy a fix dózisú kombinációk azonos mellékhatásprofil mellett erőteljesebb vérnyomáscsökkenést eredményeznek, mint a komponenseikből álló szabad kombináció. Ennek az oka egyrészt a komponensek ...

Egy rilmenidin terápiára állított beteg ABPM vizsgálatait és egyéb adatait áttekintve kiválasztottunk néhány tipikus eltérést, amelyek a centrális hatású, imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin alkalmazását indokolhatják. Cikkünk lehetne esetbemutatás is, de mi inkább közös elmélkedésnek neveznénk. Olyan együttgondolkodásnak, amely a gyakorlat oldaláról szemléli az elméletet....

A hipertónia és az obesitas egyaránt napjaink „világjárványai” közé tartozik. A hasi típusú elhízás a hipertónia rizikófaktora, és a kapcsolatot a szimpatikus idegrendszeri aktivitás fokozódása jelenti. A zsírsejtekről ma már tudjuk, hogy nem csupán passzív energiaraktárként funkcionálnak, hanem az általuk termelt adipokinek révén hozzájárulnak a hipertónia, a 2-es típusú diabétesz és az ateroszklerózis ...